|
Napjainkban közel 70 ezerre tehető a megismert gombafajok száma. Közös jellemzőjük az ún. heterotrof táplálkozási mód, ami azt jelenti, hogy mivel klorofilt nem tartalmaznak, nem képesek szénhidrát és fehérje előállítására, így ezeket az anyagokat (élő és élettelen) környezetükből veszik fel. Más élő szervezetekhez való viszonyuk alapján lehetnek szimbióták (amikor az együttélés mindkét fél számára hasznos) és lehetnek paraziták (élősködők). A gombák általában kedvelik a meleget, a sötétséget, a nedvességet. Növekedésükhöz nélkülözhetetlen a levegő oxigénje. A közel százezer gombafaj közül mindössze néhány százról bizonyított, hogy betegség okozója lehet. E gombákat gyakorlati szempontból négy nagy csoportba sorolják: fonalas gombák, élesztő- vagy sarjadzó gombák, penészek és dimorf gombák. Az emberi megbetegedéseket okozó mikroszkopikus méretű gombák egy része ún. opportunista kórokozó, azaz normális szervezetben is jelen vannak, de bizonyos hajlamosító tényezők hatására betegséget okoznak. Más gombák bőrön vagy a szervezetben való megtelepedése viszont mindenképp kórosnak tekinthető - ezek az ún. obligát parazita gombák. A gombák megbetegíthetik a bőrt, a nyálkahártyákat, vagy különösen leromlott szervezetben, illetve hajlamosító tényezők hatására a belső szerveket is. A betegséget okozó hatás részint a közvetlen szövetkárosításban, részint méreganyag (toxin) termelésben nyilvánul meg, illetve a gombák bizonyos részecskéi (gombaantigének) érzékeny szervezetben allergiás megbetegedéseket is előidézhetnek. Dermatofitonok A gombák egyik nagy csoportját az emberi bőrön és a körmökön megtelepedő kórokozók adják. Egyes fajtái csak felületi sérülést, bőrpírt idéznek elő, mások mélyebb fertőzést okozhatnak. A dermatofita gombák fonalszövedéke behatol a bőr belsejébe is. Mivel a 37 Celsius fok alatti hőmérsékletet szeretik, többnyire külsőleg támadják a gazdaszervezetet. A bőrgombásodás 80 százalékát a dermatofiták okozzák, de megfelelő körülmények között az sarjadzógombák is jól érzik magukat a bőrön, illetve a kéz és a láb körmein is. Sajnos, általában igaz a gombák mindhárom formájára, hogy rendkívül rugalmasak, könnyen terjednek a testnedvekkel is, így a gombás betegségek ritkán korlátozódnak egyetlen szervre. Így ha valaki észleli magán a fertőzést, tanácsos egy, az egész testre kiterjedő vizsgálatot végezni, nem jelentkezett-e másutt is a megbetegedés. Élősködő sarjadzógombákA leggyakrabban a sarjadzógombák okoznak betegséget, közülük is elsősorban a Candida albicans, a fehér sarjadzógomba. Ez a gombafaj gyakorlatilag mindig jelen van az egészséges emberek bőrének felszínén, illetve bélrendszerében is. Általában ártalmatlanok, de olykor helyi fertőzéseket idézhetnek elő a bőrön, a körmökön, a hüvelyben, a szájban vagy az orrmellék-üregekben. Súlyos károsodást ritkán okoznak, többnyire csak olyan emberek szervezetében, akiknek a védekező rendszere gyenge, vagy akiknek a testében idegen anyag van (például vénás katéter).Fertőzés akkor is kialakulhat, amikor valamilyen ok miatt felborul a szervezet mikrobiológiai egyensúlya, például antibiotikumos kezelés során nemcsak a kórokozó, hanem a szervezetet segítő, "barátságos" baktériumok is kipusztulnak. Ez utóbbiaknak lenne ugyanis a feladata a gombák elszaporodásának féken tartása. A leggyakoribb fertőzőforrások A fonalas gombák leggyakrabban a bőrt, körmöt, hajszálat betegítik meg. Az emberi fertőzés legáltalánosabb forrása az emberi bőrön és szaruképleteken élősködő gombákkal fertőzött lehámlott hámsejtekkel való érintkezés, pl. fürdők, zuhanyzók, szállodai padlószőnyegek nagy mennyiségben tartalmazhatnak fertőzött hámpikkelyeket. A személyek közötti közvetlen kontaktus nem feltétele a fertőződésnek, ugyanis a gombák 1 évnél tovább is életképesek maradnak az emberi szervezeten kívül. További fertőzőforrások lehetnek a különböző tollal vagy szőrrel fedett állatok, de tulajdonképpen az egész környezetünk, beleértve a talajt, a vizet, a levegőt, a növényeket, a különböző mesterséges építményeket. A táplálékunk is lehet fertőzőforrás: a mogyoró, kávé, kakaó, bizonyos pékáruk, erjesztett ételek és italok tartalmazhatnak gombákat, elsősorban penész- és élesztőgombákat. A melegebb idő, a nyár közeledtével a bőrgombásodás problémája is egyre időszerűbb kérdésnek tűnik. Egyrészt nyáron valóban gyakoribb a gombás bőrgyulladás, hiszen a nagy meleg, a fokozott izzadás fontos hajlamosító tényező, másrészt a ruházat "lazábbá" válásával, papucs, szandál viselésével zavaróan szembetűnhetnek a télen dédelgetett és rejtegetett gombás bőr- és körömfertőzéseink. Bőrgombák A bőr felszíni rétegeiben megtelepedő és szaporodó gombákat bőrgombáknak, dermatophytonoknak nevezzük. A bőrgombák a felhám rétegei, sejtfalai közé juttatják apró fonalaikat, és innen táplálkoznak a szöveti nedvekkel. A szaporodásukhoz ideális környezetet teremtenek a hajlatok összefekvő bőrfelszínei, de elszaporodhatnak a lapockák közötti területen, a tarkótájon és a hajas fejbőr–homlokbőr találkozásánál is. Izzadékony személyeken fehér foltok tűnnek fel a felkarokon és a háton egyaránt. Az elváltozások alig viszketnek, felszínük csak kissé korpázik. A napozást követően a gombaszövedék takarási helyein olykor összefolyó vagy csak lencsényi fehér foltok tűnnek elő a barnább környezetből. A kerti munkák végzését követően, olajos munkával foglalkozóknál, vagy fiatal kiscica simogatását követően is megjelenhetnek gombára utaló bőrelváltozások. Általában csak egy oldalon, az egyik kézen jelenhet meg a kör alakú, időnként hevesen viszkető, a széli részeiken gennyes pattanásokkal terjedő, általában fonalas gombák okozta, olykor már ekcematizált bőrgyulladás. Ugyancsak gombás eredetűek a szimmetrikusan, hirtelen kezdettel kialakuló tenyéri és talpi bőrgyulladások is. A legtöbbször sarjadzó gombák keltette fájdalmasan viszkető göbcsék később gennykeltőkkel teli hólyagokká válnak. A fájdalommal és gyulladással kísért bőrelváltozások hátterében mindig a szervezet ellenanyagrendszerének sajátos zavara húzódik meg. Ilyenkor a szervezet valamennyi nyálkahártyáján túlsúlyba kerülnek, eluralkodnak az eddig egyensúlyban ott lévő sarjadzó gombák. Bizonyos esetben gombaszepszist is előidézhetnek. Kezelésük során nemcsak helyi, hanem belsőleges kezelésük is szükséges. Minden esetben a kiváltó okot is keresni kell. Körömgombák A körmök elváltozásait nem minden esetben a gombák idézik elő. Jellemző szokott lenni a köröm széléről a köröm holdacskája felé terjedő vonalas, szürkés-sárgás elszíneződés, majd később az egész szaruállományt érintő károsodás. Valamennyi körömelváltozás pontos meghatározása csakis mikroszkópos és tenyésztéses vizsgálatokkal dönthető el pontosan. A kiserek betegségeinek következtében, a cukorbetegségben, az érszűkületes betegségekben és a pikkelysömör-betegségben rendszerint kialakulnak a körmök lemezeinek elszíneződései, a szarulemezek sárga színű felrostozódásai, “pudvásodásai”. Olykor e betegség kialakulásának, kezdetének első látható tünetei ezek a körömtünetek. A láb körmein sokkal gyakrabban keletkeznek gombás körömbetegségek, mint a kéz körmein. A körmökön látható jeleket mindig a szervezetet ért zavar részjelenségének kell tekintenünk. Az időben történő orvoshoz fordulás segíthet feltárni a szervezet működési zavarát, az anyagcsere-betegséget stb., és kellő beavatkozással megállítani a körömlemezek további pusztulását. Ha a körmeinken vonalas vagy körkörös alakú elszíneződéseket, alakváltozásokat észlelünk, akkor ha saját magunk nem tudtuk megszüntetni, kérjük pedikűrös segítségét a körmeink rendbetételére. Ha pedig azt látjuk, hogy körmeinknek nem csak egy, hanem több szarulemeze is elszíneződik, akkor ne késlekedjünk, és mihamarabb keressük meg a bőrgyógyász szakorvost. A még kis fokú, a körömlemezeket nem mélyen roncsoló állapot általában a helyi gombaellenes ecsetelőkkel és kenőcsökkel, krémekkel tünetmentesíthető. A károsodott körömrészlet szépen, egészségesen fog visszanőni. Sajnos a külső kezelések mellett számolni kell az újrafertőződések veszélyével is. A közös fürdők használata, a nem kellően szellőző lábbeli, a sportcipők, a már említett betegségek, a nem kellő és folyamatos tisztálkodás az oka e fertőzések újraindulásának, a gombák terjedésének. Hasznos lehet, ha otthonunkban a rendelkezésünkre állnak a gyógyszertárakban beszerezhető lábápoló és fertőtlenítőszerek. Candida albicans A széles körben elterjedt „Candida” sarjadzógombák osztályának a leggyakoribb faja. Normál körülmények között is megtalálható a szervezetben, a bél baktériumflórájának kontrollja alatt áll. Különböző változatai ismertek, a candida gombatörzsek nem mind lehetnek jelen testünkben, de akár már születéskor is bekerülhetnek szervezetünkbe (például csecsemőkori szájpenész). A bél hasznos baktériumflórája (immunrendszerünk részét is képezi) szabályozza a bélben letelepedett gombák szaporodását, de ha az károsodást szenved, vagy megsemmisül, akkor a bélben lévő élesztőgomba elszaporodik, elözönli a szervezetet (száj, garat, illetve a nemi szervek nyálkahártyája). Normális esetben ezek a jótékony baktériumokkal együtt az említett szervek normál flóráját alkotják, amely elengedhetetlenül szükséges az adott szervrendszer kifogástalan működéséhez.
|