Gombák szerepe a természetbenA hulladék
kezelésnek a problémáját
a természet már száz millió
évvel
ezelőtt megoldotta, és az eljárás a
mai napig
működik! Minden, ami megtermelődik, az újra
lebontódik, kezdeti alkotóelemeire alakul.
Nézzük mi zajlik az
élővilágban: van egy
körforgás, ez pedig így alakul: vannak
termelők
(producensek), a fogyasztók (konsumensek) és a
lebontók. A
termelők a
levegő széndioxidjából és
vízből
szerves anyagokat, cukrokat hoznak létre.
Néhány
speciálizált baktériumot
kivéve, ezek a
növények. Tehát a
növények a termelők,
ezek a napfényt használják fel,
tehát
fotoszintézis segítségével építenek fel.
Ebben a
folyamatban oxigén keletkezik. A fogyasztó szervezetek
az állatok, amelyek vagy a növényeket,
vagy a
növényevőkkel táplálkoznak.
Minden
növény és állat egyszer
elpusztul, és
ilyenkor szükség van valamire, ami lebontja a
szervezetüket az alapvető alkotóelemekre, amelyeket
ismét felhasználhatnak a
növények, és
állatok. Ebben a folyamatban nem csak a
baktériumok,
hanem elsősorban a gombák végzik ezt a feladatot.
Mivel
az összes földrészen vannak
növények
és állatok, így mindenhol
léteznek
gombák is. Ha ez nem így lenne, a sok
hulladék
felhalmozódna. A gombák között
vannak
szaprotróf (olyan gomba, amely az elpusztult
növény
vagy állat lebontásából
fedezi az
energiaszükségleteit), és
élősködő
gombák is, amelyek
életközösséget
alkotnak, valamely fajjal, vagy fejlettebb
növényekkel.
lebontók -
gombák
![]() A mikroszkopikus szaprotróf gombáknak nagyobb jelentősége van, ám az emberre gyakran kedvezőtlen hatással bírnak. Megfertőzik és ehetetlenné teszik az ételeket. Penészes élelmiszerek, rothadó gyümölcsök, ezek a gombák jelenlétére utal. Ám vannak, amelyek kifejezetten hasznosak, például a nemes penész (téliszalámin). Táplálkozásunkban betöltött szerepük azonban felbecsülhetetlen. Vannak élelmiszerek, amelyeket nem tudnánk előállítani a gombák nélkül: élesztőgomba (kenyér), sajtok, kefír , sör, bor... A másik csoport az paraztita gombák. Az élősködők élő szervezetből szerzik táplálékukat, így károsítva azt, vagy elpusztítva. A nagygombák között kevés élősködő van. A gyűrűs tuskógomba és bizonyos taplófajok élő fákon is megtelepednek. Olyan is van amikor az egyik gomba, a másikon élősködik. Az élősködő tinóru az áltrifla, az élősdi bocskorgomba a szürke tölcsérgomba termőtestén él. Persze az élősködő gombák közül is a mikroszkopikus gombák játszanak nagyobb szerepet. (lisztharmat, burgonyarák, rozsdagombák) Gombák szimbiózisban![]() Érdekes társulás - tudtad-e? Zuzmók:
A zuzmók funkcionális egységes testet
alkotnak,
küllemük alapján több mint 20 000
fajt
különböztetünk meg. A
mikroszkopikus
vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a zuzmó
esetében egy gomba és egy alga
életközösségéről van
szó.
Hangyák és gombák: Állatok és gombák között is létrejöhet szimbiózis. A levélvágó hangyák gombát termesztenek, és a megvastagodott, tápanyagokban gazdag gombafonalak végét legelik. Valóságos gombakertjeik vannak, amelyeket rendszeresen gondoznak. A gombák a hangyák által szétrágott levéldarabokon fejlődnek. A mikroszkopikus gombákból számtalan faj létezik, és a mindennapokban is jelen vannak. Ám a megszokott "kalapos" gombákra nem hasonlítanak, ezért nem is gondolnánk, hogy gombáról van szó. A kertünkben nagyon sok hasznos feladatot látnak el, igaz némelyiknek nem örülünk. A gyümölcsök, zöldségek és növények életfolyamataiban sokszor elengedhetetlen gomba társulások vannak. Felépítésük és szaporodásukA gombák, a
mohákhoz, a páfrányokhoz, a
zsurklókhoz és a korpafüvekhez
hasonlóan spórákkal, és nem
magvakkal szaporodnak. Nincsenek gyökereik, száruk
vagy leveleik, szaporodásukhoz nem képeznek
virágokat és magvakat sem, hanem
spórákat. A gombák sejtjei
színtelenek, sejtfaluk nem
cellulózból, mint a zöld
növényeknek, hanem kitinből
épülnek fel. Tartalék
tápanyagként glikogént és
zsírokat termelnek, keményítő nem
található bennük.
A micélium: Amit mi gombaként begyűjtünk, az tulajdonképpen csak a gomba szervezetének a föld feletti része (termőtest). A tenyésztőtest pókháló finomságú, olykor messzire elágazó fonadékként szövi át az erdő talaját vagy más szubsztrátumot. A szubsztrátumnak azt az anyagot vagy környezetet nevezzük, amelyből a táplálékát szerzi a gomba. Ez a fonadék, pontosabb néven micélium, nagyon sok, igen finom, megnyúlt sejtekből létrejött, hifának nevezett fonálból ál. A termőtest, ami bennünket gombagyűjtőként igazából érdekel, kizárólagos feladata a faj fennmaradásának, szaporodásának biztosítása. A termőtest kialakulásakor a hifák egy része sűrű gombolyaggá áll össze, amely egyre nagyobb lesz, és benne az eleinte még szabálytalan sejtek elrendeződnek. Végül a sejtek megnyúlnak, a fiatal termőtest átszakítja a talaj felső részét, és külvilágra kerülve végleges méretűvé nő meg. Ezután képződnek a termőtest egy részében, a termőrétegben a spórák. A lemezes és a tüskés termőrétegű gombáknál a lemezeken, illetve a tüskéken, a csöves termőrétegűeknél pedig a csövek belsejében fejlődnek a spórák. A gömbölyű formájú gombáknál a termőréteg a termőtest belsejében van. Mivel a spórákkal történő szaporodás sokban függ a véletlentől, ezért a gombák hatalmas mennyiségű spóra termelésével gondoskodnak a faj fennmaradásáról. Egy átlagos kerti csiperke 1,8 milliárd spórát termel, melyekből érés után óránként 40 milliót szór ki. Az óriás pöfeteg spóráinak száma, becslések szerint, 5-6 billió lehet. Kevés kivétellel a spórákat a szél terjeszti. A legkisebb fuvallat is nagy távolságra jutatthatja el. A szél iránya és erőssége, illetve az időjárás is véletlenszerű, mint a szaporodáshoz fontos légnedvesség és csapadék is. Valahol a megfelelő aljzaton megtelepednek a spórák, és fonalszerű sejteket hajtanak ki, ha a külső feltételek is megfelelőek. (hőmérséklet) A termőtest létrehozásához azonban az adott gombafaj két, különböző ivarjellegű spórájának kell kicsíráznia ugyanazon a helyen. A termőtestek létrehozása két módon történhet. ![]() A
tömlősgombákhoz tartoznak a
kucsmagombák, papsapkagombák, a
csészegombák és a
szarvasgombák, amelyeket a talajban lévő
micéliuma egy-egy sejtmagot tartalmazó sejtekből
áll. Csak a kifejlődő termőtestben olvadnak össze a
különböző ivarjellegű gombafonalak sejtjei.
Ezek már kétmagvú sejtek. A
termőrétegben a megvastagodott gombafonalak
végén, tömlőkben (aszkusz) a
két sejtmag összeolvad, majd osztódik,
és nyolc gombaspóra jön létre.
![]() A nagygombák döntő többsége bazídiumos gomba, idetartoznak a tinóruk, taplók, és a lemezes termőrétegű gombák. A bazídiumos gombáknál a különböző ivarjellegű gombafonalak már a termőtest kialakulása előtt összeolvadnak. A talajban lévő micélium tehát már kétmagvú sejtekből áll. A micélium több pontján kezdődik meg kedvező körülmények között a termőtestek képződése, amelyek csak kétmagvú sejtekből állnak. A termőrétegben a gombafonalak buzogányalakúra megvastagodnak (bazídium), és a két sejtmag itt olvad össze, majd osztódik. Négy gombaspóra jön létre, amelyek a bazídium újszerű nyulványain vannak. Rövid rendszertani besorolások:A kék színnel azokat az osztályokat jelőltem, amelyek a gyűjtés szempontjából érdekesek. Ezekkel foglalkozik az oldal nagy része is. A piros színűek a betegségeket és az élelmiszer iparban használt gombák, ezek többnyire mikroszkopikus gombák, és a mindennapokban ugyan úgy jelen vannak. Külön menüpontban tájékozódhatsz ezekről. (egyéb gombák, gomba mint betegség) A gombákat a következő törzsekre osztják:
A gombagyűjtés
és határozás
szempontjából ezek a bazídiumos
gombák ismerete előnyös:
A gombák rendszertana ennél sokkal összetettebb és különböző szempontok szerint is csoportosítják, jelen oldal tartalma szempontjából ezek megértése és használata elegendő lehet. Így a mélyebb és szerteágazóbb osztályozásokat nem írom le. Ezekről tájékozódj az interneten található forrásokból. A gombák étkezési és tápértékeEhető vagy mérgező?
Ehető: minden olyan faj, amely ízletes és méreganyagot nem tartalmaz. Fontos, hogy elegendő ideig hőkezeljük, mivel sok gomba faj nyersen mérgező. Több leírásban találhatóak olyan utasítások, hogy néhány gombafaj csak akkor alkalmas étkezési célra, ha előtte főzik, és a főzővizet kiöntik. Ez a felfogás azonban egyes gombáknál helytelen, sőt életveszélyes (pl redős papsapkagomba). Minden évszakban lehet ehető gombákat találni, ezért az ilyen nem teljesen biztonságos fajokról érdemes lemondani. Étkezésre alkalmatlan, nem ehető: azok a gombák, amelyek nagyon csípősek, keserűek, bűzösek, erősen nyálkásak vagy kemények. Mérgező: az a gomba, amely önmagában vagy alkohollal együtt fogyasztva káros az egészségre. Gyomor- és bélpanaszokat, émelygést, hányást, máj és vese károsodást, vagy halált okozhat. Természetesen vannak átmenetek a két első csoport között. Amit az egyik gombász elfogyaszt, azt a másik élvezhetetlennek tartja. Természetesen a harmadik csoport egyértelmű! Kémiai
összetétel és
tápérték:
![]() Felhasználásuk: A gombát
felhasználjuk levesnek, salátának,
főételként (rántva,
pörkölt, fasírozott), de
köretnek, levesek, mártások,
húsok
ízesítésére, valamint
pizzákhoz, vagy hideg és meleg szendvicsekhez
és salátákhoz is.
Szárítva levesek,
húsételek, saláták
alkotórésze, őrölve
fűszerként ugyanezekhez az ételekhez,
ízesítőként
használják.
A gombaételekkel kapcsolatban jegyezzük meg:
Bővebben a főmenüben a tartósítás résznél olvashatsz, illetve a recepteknél. |